BERECZ ÁGNES

A janzenizmus hatása Magyarországon Ráday Gedeon könyvtárának teológiai állománya tükrében

A janzenizmus

Az európai művelődéstörténet egyik rendkívül differenciált és több irányba terjedő hatásaként írható le a janzenizmus, a 17. századi katolikus megújulási mozgalmak egyike. A teológiai szaktudományból született, és szinte azonnal a gyakorlati hitélet megreformálásának igényével párosult. Jelentkezett az irodalomban és a művészetekben, sőt az egyházpolitika mellett a világi politikai erőket is befolyásolta. Hosszú távon hatott a vonzásába került hívek magatartására és értékszemléletére. Egyszerre volt tömegmozgalom és individuális viselkedésforma; egyaránt részét alkotta az elitkultúrának és a népi vallásosságnak. Franciaországban vált meghatározó tényezővé és hatása onnan sugárzódott szerte Európa valamennyi országára; de mindenütt sajátos vonásokat vett fel.

Az irányzatnak nevet adó Cornelius Jansenius (1585-1638) leuveni teológiai professzor Ágoston teológiáját és különösen kegyelemtanát kívánta összefoglalni nagy monográfiájában, az Augustinus-ban. Interpretációjában az ágostoni teológiának az emberi természet bűnös voltára, a szabadság belső korlátozottságára és az isteni kegyelem feltétlenül ható erejére összpontosító szemléletét emelte ki. A szerző halála után, munkatársai gondozásában megjelent folió kötet egyszerű címet kapott: „Cornelii Jansenii Episcopi Iprensis et in Academia Lovaniensi Quondam S. Th: Doct: et Professoris Regii Augustinus” – olvasható a címlapon (Lovanii, Jacobi Zegeri, 1640).

A később sokat vitatott mű a következőket tartalmazza [1] :

Az első könyv Pelagiusnak és követőinek tevékenységét és tanait ismerteti; részletesen bemutatja Ágoston és Pelagius polémiáját; végül a szemi-pelagianus tanokat tárgyalja és Ágostonnal cáfolja azokat (ezzel egyben Luis de Molina teológiáját is támadja). A második könyv teljes egészében az emberi természet állapotával foglalkozik. Elveti azt a tételt, hogy az emberi intellektus a teológia tudományának adekvát eszköze lenne – Jansenius szerint elengedhetetlen az élő hit, az emberi szív lángralobbant szeretete Teremtője iránt, amely mélyebb igazságokra vezetheti, mint az üres spekuláció. [2] A továbbiakban ez a rész a bűnbeesés utáni állapot nyomorúságát és gyalázatát tárgyalja. A bűnbeesés Janseniusnál a szabadság rosszra való fordítása és az a végzetes tévedés, hogy a szeretet – amelynek Istenre kellene irányulnia – az Énre irányul és így szükségképpen tragédiába torkollik. Az embernek nincs többé szabadsága, s mindenki ebbe az állapotba születik bele. A harmadik könyv a kegyelemről szól. A Jézus Krisztusban megjelent kegyelem Isten ajándéka, önmagában hatékony, az egyetlen lehetőség. Hatékonyságának egyetlen előfeltétele az igaz bűnbánat és az, hogy az ember megtagadja a bűnt és a földi kívánságokat. Jansenius hangsúlyozza, hogy a megtérés, a bűnbánat és a hitben való állhatatosság nem az ember akaratának hatalmában áll; Isten adja annak, akinek akarja. Meggyőződése szerint Jézus Krisztus megváltó kereszthalálának kegyelme nem „mindenkinek” adatik, csak a kiválasztottaknak.

A mű epilógusa ismételten kiemeli, hogy a szerző nem új teológiai tanítást kívánt adni, hanem csupán a nagy egyházatya gondolatait foglalta rendszerbe.

Jansenius műve négy év alatt három kiadásban jelent meg, és nagy feltűnést keltett. Szokatlan módon világiak is olvasták és lelkesedtek érte. Teológiai értelmezését később tételekbe foglalták, illetve egy szigorú, a szentségek vételében különösen rigorózus vallási gyakorlatra váltották. A párizsi Port-Royal kolostor és köre; a nagy és befolyásos Arnauld-család, valamint a laikus önkéntesek feltűnően nagy csoportja tette irányzattá a janzenizmust, amely kezdettől fogva polémiák, egyházi elítélések kereszttüzében állt. (Legmarkánsabb ellenfelük a jezsuita rend volt.)

A voluntarista szemlélettől eltérően a janzenisták a bensőséges és individuális hitélményt hirdették; legnagyobb hatású gondolkodójuk Blaise Pascal volt. Az irányzat fokozatosan elszakadt a hivatalos egyházi intézményektől és az intézményes formáktól, és ezáltal szélesebb körben fejtette ki hatását. Noha teológiája szembeszökő – a kortársak számára is nyilánvaló – rokonságot mutat a reformáció legismertebb tételeivel, a janzenisták mindig elhatárolták magukat a protestánsoktól, és saját magukat a katolikus hagyomány beteljesítőiként határozták meg. A descartes-i racionalizmus szintén befolyásolta a janzenizmus filozófiai fejlődését. A 17. század második felére a janzenizmus politikai tényezővé vált: a gallikán (Európa más országaiban: Róma-ellenes) egyházszemlélethez csatlakozott; a nemzeti nyelvű liturgia és irodalom mellett foglalt állást; általában az abszolutizmus ellen lépett fel.

A janzenisták a 18. század elején rendkívül nagy irodalmi tevékenységet fejtettek ki és ezzel arányos olvasótábort szereztek. Hollandiában máig létező önálló felekezetet alapítottak; ugyanekkor azonban Európa más részein – Franciaországban, Itáliában, a német területeken – a mozgalom marginalizálódott és különböző, eléggé eltérő aspektusokat vett fel. Ausztriában (és óvatos következtetéssel Magyarországon is) a kései janzenizmus hatásaival számolhatunk, amely az eredeti eszmei töltéstől már eltávolodott, és inkább a felvilágosodás vallásos változataként, jozefinista egyházreform képében jelentkezett.

A 19. századdal a janzenizmus története végleg lezárul. (Érdekes azonban, hogy janzenista ihletésű szépirodalmi alkotások (sőt filmek) a 20. században is születtek.)

A janzenizmus a 19. század közepétől vált tudományos kutatási témává. Ekkor jelent meg A. C. Sainte-Beuve: Port-Royal (6 + indexkötet) c. alapvető monográfiája (Paris, 1882). Ez a hatalmas mű azokon a memoárköteteken, önéletrajzokon és szövegkiadásokon alapult, amelyeket a mozgalom tagjai adtak ki a 17-18. század folyamán. A mű negjelenése tanulmányok, forráskiadványok és konferenciák sorozatát indította el; és a kutatások intenzitása napjainkig sem hagyott alább. Ezek koordinálását évtizedek óta a La Société des Amis de Port–Royal végzi.

2001-től tartalmas honlap áll a kutatók rendelkezésére az interneten. A portroyal.free.fr címen elérhető nyitólap feltünteti a Bibliotheque de Port–Royal (a janzenizmus alapítványi könyvtára) címét és szolgáltatásait. A könyvtár saját kiadványának, a La Gazette de Port–Royal c. hírlevélnek teljes szövegű anyaga is letölthető a nyitólapról. Rövid közleményei rendezvényekről, szakkönyvek megjelenéséről, a könyvtár gyarapodásáról és használatának statisztikai adatairól szólnak. Lehetőség van arra is, hogy témába vágó híreket bárki közzétegyen; sőt a legfrissebb számokban a kutatók az őket érdeklő problémákat, kérdéseiket is továbbítják (tehát egyfajta hírfórumot alkotnak).

A janzenizmus kutatása Magyarországon

A janzenizmus teológiai irányzatáról magyar nyelven először a 19. század végén megjelent népszerű történeti–művelődéstörténeti összefoglalások és lexikoncikkek adtak ismertetést. Lényegretörően jellemzik a janzenizmus 17. századi irányzatát és a mozgalom történetét egészen az Unigenitus-bulla kiadásáig; ám a jelenséget francia sajátosságnak ítélik. Az egyháztörténészek közül Fekete Mihály írt doktori dolgozatot az Unigenitus bulláról (1916), amelyben egyáltalán nem érintette a bulla magyarországi fogadtatását.

Zolnai Béla (1890–1969) irodalomtörténész több évtizedes munkát áldozott a janzenizmus magyaroszági hatásának kutatására. Gyakorlatilag elődök nélkül kezdte meg ezirányú kutatásait. Első publikációi Rákóczi és Mikes Kelemen janzenista befolyásoltságát tárgyalják; a legfontosabb bizonyíték a rodostói könyvtár fennmaradt könyvjegyzéke. Zolnai az évek során egyre bővülő körökben tárgyalta a témát, miközben folyamatosan összegezte a feltárt eredményeket. Írt a janzenizmus európai elterjedéséről, a gallikanizmus magyarországi visszhangjáról. Több mint húsz esztendő munkáját monográfiában szerette volna összefoglalni, s 1944 végén Kolozsváron megjelent A janzenizmus kutatása Középeurópában c. mű első kötete. Bár a kötet azzal az ígérettel zárul, hogy a megjelent első nyolc fejezetet lehetőség szerint követni fogja a munka hátralevő része, ez sohasem történt meg. 1949-ben Zolnai Bélát megfosztották akadémiai tagságától és ennek következtében a tudományos életben való jelenléttől is. 1956 után nyelvészeti írásai megjelentek, de eszmetörténeti kutatásai kiadása szóba sem kerülhetett. (Egyetlen kivételként a Zeitschrift für Slavistik közölte legfontosabb eredményeinek német nyelvű rezüméjét.)

Kutatásai szerint a Mária Terézia- és II. József–korabeli egyházpolitika érdemel különös figyelmet. Elemezte az Unigenitus bulla magyarországi történetét, és rendszerezte a bécsi janzenisták (Rautenstrauch, Van Swieten, von Stock, Spendou, Wittola) vitáit magyar teológusokkal. Felismerte, hogy az osztrák területen jelentkező janzenizmus merőben más, mint a 17. századi francia janzenizmus: a viták nem elméleti, hanem gyakorlati síkon zajlanak; a felvilágosodás erőteljesen befolyásolja az eredeti álláspontokat; a felekezeti tolerancia eszméje mögött megjelenik a közömbösség. Természetesen a jezsuita-ellenesség és a Róma-ellenesség jellemzi az osztrák janzenistákat is; mindez együtt alapot teremt II. József egyházpolitikájához. A 18. század végére az az érdekes helyzet alakul ki, hogy a magyar nemzeti egyház hívei a pápa primátusa és Róma hegemóniája mellett foglalnak állást – ez a Nyugat-Európában elképzelhetetlen konstelláció a Habsburg–egyházpolitika folyománya volt.

Zolnai Béla két fordítást mutatott fel, amelyek egyértelműen a janzenista irodalomhoz tartoznak: Le Tourneux L'année chrétienne és Nicole Traité de la priére c. művei jelentek meg nyomtatásban magyarul. Az első egy névtelen minorita fordítása, Keresztény esztendő (Buda, Landerer, 1771) címen ismert. A Nicole–mű az Essais de morale egyik fejezete; ezt Horváth János veszprémi kanonok fordította. A könyv Veszprémben jelent meg 1815-ben Hitbéli s erkölcsi oktatások címmel. Különösen részletesen foglalkozott a hányatott életű Fessler Ignác Aurél személyével, aki egy időben – az 1780-as években – bevallottan a janzenista irányzat híve volt.

A szórványos eredmények miatt már Zolnai Béla is a módszerességre helyezi a hangsúlyt: az egyházi könyvtárak és magánkönyvtárak állományára irányult figyelme. Monográfiájában sorra elemzi Győr, Pannonhalma, Szombathely, Pécs, Veszprém és Székesfehérvár könyvtárait; lehetőség szerint a kisebb gyűjteményeket is. A felvonultatott anyag tekintélyes. Munkája alapján nyilvánvaló tény, hogy a janzenista vagy janzenista tendenciájú teológiai irodalom nagy mennyiségben hozzáférhető volt Magyarországon a 18. század végén. Az azonban továbbra is kérdéses, hogy hasznosították-e (és kik) ezt az irodalmat; és hogy milyen mértékben olvasták egyáltalán.

Hermann Egyed és Meszlényi Antal egyháztörténészek szerint a janzenizmus a 18. századi Bécsben és Magyarországon káros jelenség volt az egyházfegyelem, a közvélemény és a hitélet terén. Bangha Béla jezsuita szerző terjedelmes tanulmányt szentelt a janzenizmus egyetemes történetének a Magyar Kultura hasábjain (ez egyértelműen ismeretterjesztő szándékkal készült). Bangha zajos és botrányos, ám a lényeget illetően súlytalan jelenségnek ábrázolja a janzenizmust, amelyet néhány személy engedetlenségére és feltűnni vágyására redukál. A janzenizmusban látja a szekularizáció és a liberalizmus gyökereit. Magyar vonatkozásokat egyáltalán nem érint. Ugyanakkor Prohászka Ottokár örömmel üdvözölte Zolnai első tanulmányait, és azt a kijelentést tette, hogy ha fiatal lenne, maga is rászánna a témára néhány évtizedet [3] . Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy mind a nyugat-európai, mind a magyar tudományos életben kezdettől fogva megfigyelhető volt a teológus szerzők ellenséges (legjobb esetben tartózkodó) hozzáállása a témához, miközben a világi történészek és irodalomtörténészek az ellenkező irányban mutattak elfogultságot.

Kétségtelenül Zolnai Béla volt az egyetlen magyar kutató, aki a legtágabban értelmezett janzenizmus magyar hatástörténetének legszélesebb bemutatására törekedett. Munkája során néha túlzásokba esett a janzenizmus magyarországi jelenlétének kérdésében (Rákóczi janzenizmusát illetően is); ám ezek a túlzások termékenyítően hatottak a későbbi publikációkra. Pozitívumnak tekinthetjük a teológiai irodalmi termés Zolnai által bemutatott és rendszerezett tárházát, amellyel lehetőséget és egy lehetséges módszert adott a tájékozódásra és a teológiai műveltség magyarországi jellemzésére.

A II. világháború előtti irodalomból kiemelkedik Czakó Jenő református lelkész említett monográfiája, amely elsősorban teológiai–dogmatikai szempontból tárgyalja a janzenizmust. Műve középpontjában Jansenius, Saint–Cyran, a Port–Royal köre, Antoine Arnauld és Pascal munkássága áll. A mozgalom 18. századi korszakát csak vázlatosan érinti, a magyar vonatkozásokkal kapcsolatosan Zolnai Béla publikációira utal. Máig ez az egyetlen magyar nyelvű könyv, amelyik teológiai megközelítéssel dolgozza fel tárgyát.

Szintén egy református lelkész, Rácz Lajos fordította le Pascal Vidéki levelek c. művét, amely 1925-ben jelent meg.

A szellemtörténeti iskola képviselői közül megemlítendő Eckhardt Sándor neve, aki a francia eszmék magyarországi hatásairól írt tanulmányt; valamint Szent–Iványi Béla, aki a pietizmusról írt alapvető munkát. Ebben megállapítja, hogy a protestáns pietizmus sok tekintetben rokon vonásokat mutat egyes katolikus reformmozgalmakkal – így a janzenizmussal is – a szigorú erkölcsi követelmények és a bensőséges egyéni hitélet terén.

A II. világháború után sokáig egyáltalán nem beszélhetünk témánkra vonatkozó eredményekről. Később, a hatvanas évektől kezdve az irodalomtörténeti, művelődéstörténeti összefoglalásokban, tanulmánykötetekben előfordulnak utalások a janzenizmus irányzatára, de koncentrált kutatások nincsenek. Születnek viszont fontos részeredmények: ilyen Mikes Kelemen műveinek összkiadása (MTA Irodalomtudományi Intézete, szerkesztő: Hopp Lajos). A sorozatban megjelent a Pouget-féle katekizmus (1986) is, s a kísérő tanulmányokban, a jegyzetapparátusban rengeteg új adat jelenik meg.

Ugyanez állítható Rákóczi műveinek összkiadásáról (Fontes Archivum Rakoczianum). A kapcsolódó hatalmas Rákóczi-szakirodalomban a fejedelem janzenizmusának a kérdése többször felmerül, és szélsőséges vélemények ütköznek körülötte – Zolnai egyértelműen janzenistának tartotta őt, ennek bizonyítékául elemzi könyvtárát és a Vallomásokat; sőt a bujdosás előtti korszakra is visszavetíti Rákóczi janzenista rokonszenvét. Mára, úgy tűnik, megnyugtató módon helyére került a kérdés.

A művelődéstörténeti szakirodalom monumentális műve Kosáry Domokos először 1980-ban megjelent összefoglalása, a Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Ebben sok utalás és jegyzet található, és egy alfejezet kifejezetten a janzenizmussal foglalkozik. Már a cím is – Magyarázat-e a janzenizmus? – jelzi Kosáry álláspontját: ő az elterjedt véleménnyel szemben kételkedik a bécsi janzenista kör (elsősorban Van Swieten) janzenizmusában; és még inkább abban, hogy a janzenizmus integrálta volna a felvilágosodás eszméit, a jozefinizmus ideológiáját. Szerinte a janzenizmus egyházon belüli reformmozgalom volt, amely a pápai centralizmus ellenzői között kedvező fogadtatásra talált, de nem volt számottevő tényező.

Az utóbbi évtizedben Bitskey István és Tóth Ferenc publikációi foglalkoztak egyes részkérdésekkel; de a témakör továbbra sem tekinthető lezártnak.

A Ráday–könyvtár teológiai állományának elemzése

A Ráday család 18. századi magánkönyvtára gyakorlatilag teljes képet ad egy korabeli protestáns magánkönyvtárról. [4] Történetére vonatkozólag számottevő irodalom áll rendelkezésre, ezért csak néhány, témánk szempontjából lényeges elemet kell kiemelnünk.

A könyvtár állománya szinte teljes egészében az 1730–1792 közötti évtizedek gyűjtésének eredménye. Bár hagyományosan Ráday Pált (1677–1733) tekintjük a könyvtár alapítójának, valójában a család már a 17. században is rendelkezett egy kisebb könyvtárral. 1711 után Ráday Pál fokozottabb gyűjtésbe kezdett. [5] Könyvbeszerzéseiről nem maradt fenn összefüggő levéltári dokumentáció, de tudjuk, hogy különösen a magyar vonatkozású református teológiai művek érdekelték; ezek közül is főként a protestáns ortodoxia és a puritanizmus irodalma. Nyugat-európai egyetemeken tanuló pártfogoltjai is vásároltak számára könyveket.

A máig fennmaradt könyvtári állomány igazi formálója azonban Ráday Pál fia, Gedeon (1713–1792) lett.

Ráday Gedeon odera-frankfurti egyetemi stúdiumai során kimagasló franciás műveltségre tett szert. A jó nyelvtudás lehetővé tette, hogy ne másodkézből, német közvetítéssel tájékozódjék. (A francia orientáció jellemezte a kiterjedtebb családot is; így az erdélyi Telekieket. [6] ) Ennek köszönhetően Ráday Gedeon könyvtára a francia irodalom páratlan magyar gyűjteménye lett.

Apja halála, 1733 után tudatosan építette könyvtárát. Egy mintaszerűen összeválogatott, minden tudományterületre kiterjedő, minden lényeges művet magában foglaló, kifogástalan és rendszerezett könyvtárat kívánt létrehozni. A puszta reprezentációs igény ugyan egyik Ráday esetében sem volt jellemző – de míg Ráday Pál a saját szellemi igényei szerint viszonyult a könyvekhez, fia már a 18. századi értelemben vett modern könyvtárat kívánta megvalósítani. Ez azt jelentette, hogy a gyarapításban csökkent az egyéni ízlés szerepe. Ráday Gedeon a tudomány valamennyi ágára kiterjesztette a gyűjtést, a válogatásban pedig szakbibliográfiákra támaszkodott. A rohamosan gyarapodó könyvtár rendszerezésében valószínűleg Jean H. Samuel Formey könyve, a Conseils pour former une bibliotheque peu nombreuse, mais choisie (Berlin, 1755) segítette.

1792-ig mintegy 6500 mű gyűlt össze kb. tizennégy–tizenhat ezer kötetben a péceli Ráday–kastély könyvtártermében. Noha Ráday Gedeon célja az enciklopédikus teljesség volt, tetten érhető, hogy az alapművek közé sorolható klasszikusokat leszámítva különösen a szépirodalom, a magyar könyvek és a prohibitus, betiltott irodalom iránt érdeklődött. Nem véletlen, hogy megtalálható a könyvtárban a Catalogus librorum prohibitorum többféle – bécsi, római – kiadása, mint a legjobb eligazító forrás. Kedvelte a politikai és egyházpolitikai röpiratokat; élénk érdeklődéssel olvasta a jozefinista politikát taglaló írásokat (a pamfleteket is). A tiltott irodalom fogalma Mária Terézia uralkodása alatt kiterjedt a teológiai művekre (amennyiben azok nem jóváhagyott katolikus termékek voltak); a felvilágosodás kortárs irodalmának nagy részére és a szabadkőműves művekre is. A teológiai szakcsoport esetében kimutatható, hogy míg Ráday Pál figyelme csaknem teljesen a református kötetekre irányult, fia ezen a téren is a teljességre törekedett: természetesen folytatta a protestáns teológia kiemelt gyűjtését (ezen belül a különböző kegyességi irányzatokat), de kiegészítette az állománycsoportot. Bekerültek a könyvtárba az egyházatyák művei, a jelentősebb katolikus teológusok, sőt a nem–keresztény vallások szent könyveiből és irodalmából is néhány ritka, értékes példány.

Ily módon a könyvtár a 18. század irodalmának reprezentáns lelőhelyévé vált. Állományának jelentős hányada kimerítette a tiltott irodalom fogalmát, amennyiben a cenzúrarendeleteket vesszük irányadónak. [7] Használatára nézve fontos adalék, hogy a könyvgyűjtemény nem csak Ráday Gedeon céljait szolgálta, hanem hozzáférhető volt ismerősök, barátok számára is (elsősorban a fiatal protestáns értelmiség köréből fordultak hozzá ilyen kéréssel).

A Ráday Könyvtár muzeális különgyűjteményének katalógusa alapján betűrendben három csoportba osztva sorolom fel a bibliográfiai tételeket: az első csoportba a janzenizmus vitán felül álló, primer irodalma kerül; a másodikba a janzenizmussal valamilyen vonatkozásban érintkező irodalom. Ez a felosztás szigorúbb elvet követ, mint amelyet Zolnai Béla alkalmazott (ő nem különítette el a két csoportot). További, harmadik csoportba került a magyar irodalom. A praktikus szempontokon túl az is indokolja ezt a csoportosítást, hogy a magyar irodalom nehezen lenne besorolható az első két kategóriába: nincs primer janzenista irodalom (még az is kétséges, hogy például a Pouget-fordító Mikes Kelemen tudta-e, hogy mit fordít); a 18. századi fordításoknál pedig még nehezebb eldönteni, hogy milyen szempontok alapján esett a választás éppen arra a műre.

Az egyes tételeket zárójelben a Ráday Könyvtár raktári jelzete követi, valamint esetenként a megjegyzések.

Arnauld, Antoine: Histoire de Dom Jean de Palafox, evéque d'Angelopolis et depuis d'Osme. Des differens qu'il a eus avec les P.P. jésuites. H.ny.n. 1690 (0-2512)

Don Juan de Palafox y Mendoza Mexikó misszionárius püspöke volt, később visszatért hazájába, Spanyolországba. Belekeveredett az ún. rítusvitába, amely a ferencesek és a jezsuiták missziós módszerei körül robbant ki. Antoine Arnauld természetesen a jezsuiták ellen foglalt állást. – A kötetben possessorbejegyzés: „Andreas Kármán A.J. 1762 d. 13 April Trajecti”. Ismert adalék, hogy Kármán András losonci lelkész–tanár (1710 körül – 1760 után) utrechti tanulmányait (1730-31 folyamán) Ráday I. Pál anyagilag segítette. Kármán András könyvbeszerzésekben pártfogója rendelkezésére állt, különösen teológiai jellegű művekkel kapcsolatosan. 1741-ben egyike volt azoknak a lelkészeknek, akik Ráday Pálné Kajali Klárát halotti orációval búcsúztatták. A két család között fennmaradt a szoros kapcsolat: Ráday Gedeon Kármán András fiát, Józsefet (1738–1795), a későbbi református püspököt segítette külföldi tanulmányaiban 1760-63 folyamán. Elképzelhető, hogy ezt a kötetet Kármán András (vagy fia, József) ajándékozta Ráday Gedeonnak; de az is lehetséges, hogy a Kármán–hagyaték csak egy jóval későbbi adományozás során került a Ráday Könyvtár állományába. [8]

Arnauld, Antoine: Logica, sive ars cogitandi, in qua vulgares regulas plurima nova habentur, circa mentis operationes et methodum cogitationes... Basileae, Thurneisen, 1749. (0-4229)

A L'Art de penser, másképp Logique de Port–Royal latin fordítása. A mű 1662-ben jelent meg először, tankönyvnek készült a Port–Royal iskolájába. Latin fordítása elősegítette európai elterjedését. Minden idők egyik legsikeresebb és legelterjedtebb tankönyve lett. (Arnauld társszerzője Pierre Nicole volt.)

[BIBLIA] Le Nouveau Testament en françois, avec des réflexions morales sur chaque verset, pour en rendre la lecture plus utile, et la méditation plus aisée. [Par Pasquier Quesnel.] 1–8. tome. Amsterdam, 1727–1728. (0-2159)

Quesnel híres Újszövetség-kommentárja, amelyben Jacques Joseph Du Guet is közreműködött. A mű keletkezéstörténete során egyre bővült; először 1672-ben jelent meg, legteljesebb kiadása az 1693-as. Azonnal teológiai támadások érték, 1708-ban az Universi Dominici gregis pápai bréve ítélte el; 1713-ban pedig az Unigenitus bulla helyezte indexre.

A kitüntetett figyelmet és a tiltások határozottságát az magyarázza, hogy a mű lényegében a janzenista morál népszerű összegezése; egyfajta etikai kifejtés a szárazabb dogmatikai tételekhez. Hangsúlyozott üzenete szerint az ember eredendően bűnös, bukott lény; a kárhozattól csak Isten mindenható kegyelme mentheti meg. A kegyelemre hit által juthat az ember, ám üdvösséget csak a kiválasztottak remélhetnek.

[BIBLIA] Quesnel, Paschasius: Das Neue Testament unsers Herrn Jesu Christi, mit erbaulichen Betrachtungen über ieden Vers. Franckfurth am Mayn, 1718. (0-4712)

A fenti mű német fordítása. Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

BOILEAU–DESPRÉAUX, Nicolas: Oeuvres de -- , avec éclaircissemens hitoriques, donnez par lui-méme. Amsterdam, Mortier, 1718. (0-2825)

Más művei:

Oeuvres de -- , avec éclaircissemens hitoriques, donnez par lui-méme ... avec des remarques et des dissertations par de Saint Marc. 1–5. tome. Paris, Libraires Associés, 1772. (0-652)

Oeuvres posthumes de -- , et Historiographe du roi Louis XIV. ... Amsterdam, 1711. (0-3187; Koll. 2.)

A gyűjteményes Boileau–kiadásokban megtalálhatóak a kapcsolatok a janzenista körrel. – A kötet gerincének felső részén egy felragasztott, megkopott papírcédula utal arra, hogy a kötet aukciós beszerzésből került Ráday Gedeon birtokába.

CALMET, Augustin: Commentaire litteral sur tous les livres de L'Ancien et du Nouveau Testament. 1-8. tome. Paris, Emery–Saugain–Martin, 1724–1726. (0-74)

Dom Augustin Calmet (1672–1757) 1706-tól kapcsolatban állt a janzenistákkal. Kommentárjához Le Maîstre de Sacy bibliafordítását használta.

Dictionnaire historique, critique, chronologique, geographique et litteral de la Bible... 4. tome. Paris, Emery–Saugain–Martin, 1730. (0-4071)

A bibliai szótár szervesen kapcsolódik a kommentárokhoz. Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

DU GUET, Jacques Joseph: Institution d'un prince, ou traité des qualités, des vertus et des devoirs d'un souverain. 4 tome. Londres, Nourse, 1750. (0-609)

Du Guet munkája a janzenista morál kifejtése. Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

GOUJET, Claude Pierre: Bibliotheque françoise ou histoire de la littérature françoise... 1-18. tome. La Haye–Paris, Neaulme – Mariette-Guerin – Guerin-Mercier, 1740–1756 (különböző kiadások). (0-263)

Az irodalomtörténész Goujet abbé elkötelezett janzenista volt, a Nouvelles ecclésiastiques munkatársa.

Lettre d'un laic aux ... a monsieur B. ... laic. Au sujet de l'article 70. des Mémoires de Trevoux pour le Mois de Juillet 1735. [Paris], ny.n. 1736. (0-602 Koll.2.)

Goujet névtelenül kiadott vitairata Port–Royal szellemi örökségét védelmezi. Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

[JURIEU, Pierre:] Abrégé de l'histoire du concile de Trente. H.ny.n. 1682. (0-4015 Koll.1.)

Pierre Jurieu protestáns apologéta volt, aki a janzenizmusban kripto-kálvini teológiai irányzatot látott. Foglalkoztatta a kegyelemtan, amely központi szerepet játszott a janzenista felfogásban is. Nagy rokonszenvvel figyelte a janzenista mozgalmat, írásaiban – fenntartásokkal – kiállt elveik mellett. Ez a mű a trienti zsinat kritikai ismertetése.

Histoire du calvinisme et celle du papisme mises en parallele, ou apologie pour les reformateurs, pour la reformation... Rotterdam, Leers, 1683. (0-2511)

Különösen a mű harmadik része (Histoire abbregée des troubles, que le papisme a causés dans le monde...) tartalmaz reflexiókat a janzenizmus irányzatával kapcsolatban.

Jugement sur les methodes rigides et relachées d'expliquer la Providence et Grace... Rotterdam, Acher, 1688. (0-1516 Koll.2.)

Teológiai értekezés a hitélet szigorú normáiról.

Le Janséniste convaincu de vaine sophistiquerie, ou examen des réflexions de monsieur Arnauld sur le preservatif contre le changement de religion. Amsterdam, H.ny.n. 1682. (0-4015 Koll.2.)

A vitairat arra a fontos ütközőpontra világít rá, hogy a janzenisták mindig ragaszkodtak a katolikus felekezet kereteihez (tehát nem vállalták az eretnekség státuszát, és a protestáns felekezetek létjogosultságát sem ismerték el). A kálvinista Jurieu, amellett, hogy kiáll felekezetéért, rámutat a janzenista és a kálvinista teológia feltűnő egyezéseire. – Kéziratos bejegyzés: a nyomdahibák jegyzékén felsorolt kiigazításokat valaki átvezette a szövegbe; ez az olvasás tényére utal.

Staats-Griffe der frantzösischen Geistlichkeit... das ist, unter dem Schein des Rechten mit fälschlichen Angebungen... die Edicta des Königs verachtet, und ... die Reformirten entweder vom Glauben... gar vom Leben gebracht... H.ny.n. 1686. (0-4506)

Traité de la Nature et de la Grace. Ou du concours général de la providence et du concours particulier de la grace efficace... Rotterdam, Acher, 1688. (0-1516 Koll.1.)

Az értekezés az isteni gondviselésről és a hatékony kegyelemről szól.

Traité historique contenant le jugement d'un protestant, sur la theologie mistique sur le Quietisme, et sur les démelez de l'Eveque de Meaux avec l'Archeveque de Chambray; jusqu'a la Bulle d'Innocent XII. et l'Assemblée Provinciale de Paris, du 13. de May 1699. inclusivement. Avec le Probleme Ecclesiastique contre l'Acheveque de Paris. H.ny.n., 1699. (0-6070)

A mű az ún. „egyházi problémát” tárgyalja, amely Noailles bíboros személyével kapcsolatos. Noailles 1695-ben ajánlásával látta el Quesnel Réflexions morales címen ismert újtestamentumi kommentárjait; 1696-ban viszont betiltatta Saint–Cyran unokaöccsének, Barcos-nak Exposition de la foi touchant la grace et la predestination c. értekezését – igaz, akkor már párizsi érsek volt. Noailles ellentmondásos viselkedése óriási felzúdulást keltett; ez volt a „Probleme Ecclesiastique”.

Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

LEYDECKER, Melchior: De historia Jansenismi libri sex, quibus de Cornelii Jansenii vita et morte nec non de ipsibus et sequacium dogmatibus disseritur. Trajecti ad Rhenum, Halma, 1695. (0-1085)

Leydecker egyháztörténeti és dogmatikai összefoglalása az egyik legkorábbi általános ismertetés a janzenizmusról. Valószínű, hogy Ráday Gedeon ebből a kötetből tájékozódott az irányzatról. – A kötetben megtalálható Ráday Gedeon szokásos monogramos possessor-bejegyzése (G.R.). A könyvtestbe ragasztott "N^o 56A" jelzet aukciós beszerzésre utal. Az egyik korábbi tulajdonos A. Myhldorf volt, aki bejegyezte nevét a címlapra.

Igen valószínű, hogy A. Myhldorf azonos Andreas Myhldorf (Myldorf, Mühldorf) nürnbergi evangélikus lelkésszel. Andreas Myhldorf 1636-ban született, és az altdorfi egyetemen doktori fokozatot szerzett. A lelkészi gyakorlat mellett tanítással is foglalkozott; 1697-ben a teológia és az egyháztörténet professzora lett. 1714-ben halt meg Nürnbergben. Magánkönyvtára olyan jelentős volt, hogy az egykorú források megemlékeznek róla; és egyházi könyvtárosi állást is betöltött. Mindezek alátámasztják, hogy ő lehetett a könyv első tulajdonosa; egyháztörténészként feltétlenül szüksége volt rá.

1714-től Ráday Gedeon aukciós vásárlásáig évtizedek teltek el; de erről az időszakról nem árulkodik bejegyzés. Nem lehetetlen, hogy Myhldorf könyvtárát egészben vagy részben értékesítették, és így a könyv a 18. század közepén felbukkanhatott bécsi aukción.

Az előzéken bejegyzés: "Acta Erudit. 1696 p. IV" – a kézírás alapján ez Andreas Myhldorftól származik. A kötet elejétől végig sűrű aláhúzásokat tartalmaz, ami az igen figyelmes végigolvasás bizonyítéka.

[PASCAL, Blaise:] Les provinciales, ou lettres écrites de Louis de Montalte a un Provincial de ses amis et aux R.R.P.P. Jésuites sur la morale et la politique de ces Péres. Avec les notes de Guillaume Wendrock [= Pierre Nicole álneve]. 1-4. tome. Cologne, Vallée, 1739. (0-2518)

A magyarul Vidéki Levelek címen ismert mű Pascal híres vitairata – gyakorlatilag szatírája – a jezsuita erkölcstanról és gyakorlatról (szembeállítva ezzel a janzenista felfogást és életmódot). A dogmatikai részeknél Pierre Nicole segített a munkában. – Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

PASCAL, Blaise: Pensées de -- sur la religion et sur quelques autres sujets... Paris, Desprez, 1678. (0-283)

Ez a kiadás az első, ún. Port–Royal kiadás (1669-70) átdolgozott második kiadása. A munkálatokat a Port–Royal szerkesztőbizottsága végezte; de Pascal szövegével szabadon bántak: egyes részeket kihagytak, másokat betoldottak. Az átdolgozás fő munkatársa Pierre Nicole volt.

RACINE, Jean: Oeuvres de -- , avec de commentaires par Luneau de Boisjermain. Paris, Cellot, 1769. 1-5. tome. – A folytatás Londonban jelent meg : Oeuvres diverses de -- , enrichies de notes et de préfaces. Londres, ny.n. 1769. 6-7. tome. (0-2038)

RACINE, Jean: Oeuvres de -- . Ed. augmentée de diverses pieces et de remarques... Amsterdam–Leipzig, Arkstée–Merkus, 1750. 1-3. tome. (0-2093)

RACINE, Jean: Oeuvres de -- . Paris, Durand, 1755. 1-3. tome. (0-2041)

Racine művei között szerepel egy visszaemlékezés is a Port-Royalra. (Ennek első részét 1742-ben publikálták először; a második rész csak 1767-ben jelent meg.) Drámáiban sok elemző kimutatta a janzenista szemlélet hatását – különösen az erkölcsi konfliktusok jellegében –; bár ugyancsak sokan vitatkoznak ezzel a felfogással.

Ez a kötet sohasem volt Ráday Gedeon tulajdona (possessorbejegyzés: „Michaëlis Lazsik Genevae d. 20 Martii 1794”; a Ráday–könyvtárba a Dombi–hagyatékkal került).

RACINE, Louis: Oeuvres de -- . Amsterdam, Rey, 1-6. tome. (0-2094)

Louis Racine rendezte sajtó alá apja levelezését és emlékiratait Port-Royalról; illetve megírta apja teljes életrajzát. Saját művei közül témánk szempontjából kiemelkedik a vallásról, illetve a kegyelemről írt két nagy tankölteménye – ezek kétséget kizáróan janzenista felfogást tükröznek. (A vallásról írt poémának kortárs magyar fordítása is van, ld. később.) A második kötetben található Histoire de Port–Royal című összefoglalása, amelyet 1693 körül írt.

TILLEMONT, Louis Sébastian: Mémoires pour servir a l'histoire ecclésiastique des six premiers siecles, justifiez par les citations des auteurs originaux... Paris, Robustel, 1701–1712. 1-16. tome. (0-806)

Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

VAN ESPEN, Zeger Bernard: Commentarius in canones et decreta juris veteris ac novi et in jus novissimum. Opus posthumum. Lovanii, Societas, 1765. (0-4076)

Opera quaecunque hactenus in lucem prodeunt omnia. Juris ecclesiastici universi hodiernae discipliae praesertim Belgii, Galliae, Germaniae et vicinarum provinciarum accomodati. Lovanii, 1721. 2 tom. (0-4869)

Tractatus de Promulgatione legum ecclesiasticarum, ac speciatim bullarum et rescriptorum Curiae Romanae. Ubi et de placito regio... requiritur. In quo placiti usum, tum apud Belgas, tum alias nationes jampridem usitatum fuisse ostenditur... Bruxelles, T'Serstevens, 1712. (0-3722)

Az egyházjogász Van Espen a janzenisták javára értelmezte a törvényeket.

[WITTOLA, Marcus Antonius]: Text des augsburgischen Intoleranten mit den Noten eines toleranten Oesterreichers. Wien, Sonnleithner, 1782. (0-5613)

Wittola vitairata II. József tolerancia-rendeletét támogatja. Ugyanilyen tárgyú a következő tétel is.

WITTOLA, Anton Mark: Zweytes Schreiben eines österreichischen Pfarrer über die Toleranz nach den Grundsätzen der katolischen Kirche. Wien, Sonnleithner, 1782. (0-5844 Koll. 3.)

Ezt a művet fordította magyarra Szerencsi Nagy István.

A kötet egyházpolitikai röpiratok kolligátuma; az egybeköttetést Ráday Gedeon unokája, III. Ráday Pál végeztette el a 19. század elején (erről a kötés és a gerincen található "R" jelzésű vignetta – amelyet III. Ráday Pál használt – tanúskodik). A röpiratok mind II. József egyházügyi, különösen a tolerancia–rendeletéhez kapcsolódnak.

Következik a második csoport, azoknak a műveknek a listája, amelyek a janzenizmussal valamilyen vonatkozásban kapcsolatba hozhatók.

AUGUSTINUS, Aurelius: De civitate Dei. Comm. Thomas Waleys, Nicolaus Trivet. Venezia, Bonetus Locatellus, 1489–1490. (I 103 Inc.) – Újabb kiadásban: De civitate Dei libri 22... Accedunt commentarii eruditi et integri Joan. Ludov. Vivis, ac Leonh. Coquei... Francofurti–Hamburgi, Hertelius, 1661. 2 tom. (0-751)

Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.). A két kötetet aukción vásárolta, erre utal a beleragasztott "315" és "316" tételszám. A vételár 1 forint 20 krajcár volt.

Opera post Lovaniensium theologorum recensionem castigatus. Opera, studio Monachorum Ordinis Sancti Benedicti e Congregatione Sancti Mauri. Antwerpiae, Societas, 1700. 1-10. tom. (0-4070)

Praecipuorum operum ad doctrinam de gratia Christi pertinentium. 2 tom. Tyrnaviae, Typ. Coll. Acad. Soc. Jesu, 1767. (0-378)

A válogatás kifejezetten a kegyelemtannal kapcsolatos ágostoni szövegeket gyűjti össze. Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

[BENEDEK, XIV. pápa] A janzenizmussal toleráns, tudós pápának a következő művei vannak meg Ráday Gedeon könyvtárában:

Commentario de D.N. Jesu Christi matrisque ejus festis, et de missae sacrificio retractati atque aucti. Patavii, Typ. Seminarii, 1751. (0-218)

Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.) Egy további possessor-bejegyzés ("Conventus Szakolcsiensis Carmelitarum") szerzeteskönyvtári tulajdonra utal.

De sacrosancti missae sacrificio libri tres. Patavii, Typ. Seminarii, 1764. (0-3847) Possessorbejegyzés a címlapelőzéken: "Ignatii Asenii (?) mpp."

De synodo dioceseana libri tredecim... 2. tom. Ferrariae, Manfre, 1764. (0-2383)

De festis domini nostri Jesu Christi et beatae Mariae virginis libri duo. Patavii, Typ. Seminarii, 1766. (0-3848)

Epistola encyclica Ad Missionarios per Orientem deputatos, de ritibus ecclesiae Graecae aliarumque orientalium conservandis... Romae... 1755. Magno Karolini, Károlyi, 1759. (0-6065)

Az irat a rítus-vitához kapcsolódik. Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

Institutionum ecclesiasticarum... 2 tom. Parmae, Borsi, 1762. (0-3842)

[COLLOREDO], Hieronymus Joseph: Hirtenbrief auf die am 1ten Herbstm. diesen 1782ten Jahrs, nach zurückgelegten zwölften Jahrhundert eintretende Jubilfeyer Salzburgs. Wien, Trattner, 1782. (0-5706) – Második kiadása: Nachdr. von Franz Anton Gilowsky, [Wien], Hartl, 1782. (0-5709)

A salzburgi hercegérsek, gróf Colloredo (1732–1812) II. József császár jó barátja volt, és helyeselte az uralkodó egyházügyi rendelkezéseit. 1782-es pásztorlevele nagy visszhangot váltott ki: ebben janzenista szellemű reformokat hirdetett meg. A pásztorlevél helyteleníti a templomok felesleges túldíszítettségét; szorgalmazza a hívek bibliaolvasását; óv a babonás, pogány hiedelmeken alapuló hittől; ajánlja Muratori olvasását; az őskeresztények erkölcsét állítja követendő például. Colloredo pásztorlevelét franciára, latinra és magyar nyelvre is lefordították. Részletesebb ismertetés: Zolnai Béla: A janzenizmus kutatása... 39-40 pp. Mindkét kiadásban szerepel Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzése (G.R.)

Colloredo más művei a Ráday Könyvtár anyagában:

Hirtenbrief und warnender Unterricht gegen die unbefungten Unternehmungen gewisser Exorcisten an die Geistlichkeit de Erzbissthums Salzburg. Salzburg, Druck. Hof- und Akad. Waienhausbuchdruck, 1776. (0-529)

Verordnung sr hochfürstl. Gnaden an höchst Dero geistlichen Rath über die Anwendung einen von hüchst demselben, gemachten Schankung zum Besten der Armen, Kranken und Vernunftlosen... Salzburg, ny.n. 1782 (0-5844 Koll. )

DU PIN, Louis Ellies: De antiqua ecclesiae disciplina dissertationes historicae. Excerptae ex conciliis oecumenicis et sanctorum patrum scriptis. Coloniae Agrippinae, Huguetani, 1691. (0-1130)

Du Pin 17. századi történész és egyháztörténész volt. Igen sok munkát hagyott hátra. A gallikán egyház elkötelezett híveként tartották számon; rokonszenvezett a janzenistákkal. E szimpátiája főként egyháztörténeti műveire jellemző, de fenti értekezése is a janzenisták kedvelt témájáról, az őskeresztények egyházfegyelmi gyakorlatáról szól. Érvelésével a gallikán egyházjogokat igyekezett alátámasztani. – Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.) Du Pin egyéb meglevő művei:

Dissertation préliminaire ou prolegomenes sur la Bible. 2 tome. Amsterdam, Huguetan, 1701. (0-809/20)

Kiegészítő kötet a nagy egyháztörténeti biobibliográfiához (ld. következő tétel).

Nouvelle bibliotheque des auteurs ecclésiastiques, contenant l'histoire de leur vie, le catalogue, la critique et la chronologie de leurs ouvrages... et le denombrement des differentes editions de leurs oeuvres. 1-3 tome part 1: Paris, Pralard, 1693. – 3. tome part 2.–6. tome: Mons, Huguetan, 1691-92. – 7-14. tome: Paris, Pralard, 1696–1703. – 15-19. tome: Amsterdam, Humbert, 1710–1715. (0-809)

A nagyszabású biobibliográfiát Ráday Gedeon minden bizonnyal aukción – tehát külföldi forrásból – vásárolta; erről tanúskodik a beleragasztott "305" szám (az aukció tételszáma).

Bibliotheque universelle des historiens, contenant leurs vies, l'abregé, la chronologie, la geographie et la critique de leurs histoires... Amsterdam, Chastelain, 1708. (0-496)

Histoire des revolutions d'Espagne... 1-5. tome. Paris, Hochereau, 1724. (0-295)

L'histoire profane depuis son commencement jusqu'a présent. Anvers, Lucas, 1717. 1-6. tome. (0-4918)

FLEURY, Claude: Histoire ecclésiastique. Bruxelles, Fricx, 1716–1725. 1-20. tome. (0-2590)

Fleury abbé egyháztörénetéről esett már szó; a janzenisták nagyon kedvelték. Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

In historiam ecclesiasticam dissertatione octo... Bambergae–Francofurti–Lipsiae, Göbhardt, 1772. (0-3644)

Kiegészítő tanulmányok a nagy egyháztörténeti sorozathoz. A possessorbejegyzés alapján nem valószínű, hogy a kötet Ráday Gedeon tulajdona lett volna („Volphgangi Tihani Anno 1778”; a vételár – 2 forint 96 karjcár – valamint egy magyar nyelvű házirecept hályogos szemre).

Institutiones juris ecclesiastici. Latinas reddidit et cum animadversiones Justi Henningii Boehmeri; ed. Joannes Daniel Gruber. Francofurti–Lipsiae, Crugius, 1725. (0-5181)

Fleury egyházjogi felfogása gallikán volt; azaz a püspöki testület primátusát pártolta. Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

GAZZANIGA, Petrus Maria: Praelectiones theologicae habitae in Vindobonensi Universitate... Venetiis, Typ. Balleoniana, 1803. (0-2034)

Gazzaniga a bécsi egyetem professzora volt a 18. század második felében; Simon von Stock neveztette ki erre a posztra. Stock mellett Gazzanigát is vádolták janzenizmussal, de ő tomistának vallotta magát, előadásai az ágostoni és tomista elvek azonosságát igyekezték bizonyítani. Muratori tanítványa volt, a molinizmus és a jezsuiták ellensége. Kapcsolatban állt Klimó György pécsi püspökkel; könyveket küldetett a pécsi könyvtár számára. 1799-ben hunyt el.

GODEAU, Antoine: Histoire de l'Église. Paris, ny.n. 1680. 1-6. tome. (0-2517)

Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

Antoine Godeau (1605–1672), Vence püspöke augusztiniánus felfogású egyháztörténész volt, rokonszenvezett a janzenizmussal. Saint-Cyran-ról igen nagy elismeréssel írt. Morális és irodalmi művei is ismeretesek. A Ráday Könyvtárban megtalálható még a következő zsoltár–átköltése:

Paraphrase des pseaumes de David, Paris, Chez Pierre Le Petit, 1676. (0-4112)

[HONTHEIM, Johann von]: Febronius, Justinus: Commentarius in suam retractationem Pio VI. Pont. Max. Kalendis Novemb. an. 1778 submissam. Francofurti ad Moenum, Ex officina Esslingeriana, 1781. (0-738)

Hontheim koblenzi püspök (1701–1790) Febronius álnéven tette közzé nagy egyházpolitikai művét (ld. következő tétel), amelyben támadta a pápa egyházkormányzói hatalmát és politikai szerepét – ezzel szemben az episzkopális irányzat elveit támogatta. A pápa elítélte az ismeretlen Febronius könyvét, de amikor a szerző személye ismertté vált, Hontheim püspöknek vissza kellett vonnia írását.

De statu ecclesiae, et legitima potestate Romani pontificis liber singularis, ad reuniendos dissidentes in religione christianos compositus per Justinum Febronium. Bullioni, Apud Guillelmum Evrardi, 1763. (0-2821)

Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

Ebben a könyvben fejti ki Hontheim a febronianizmus vagy másként episzkopalizmus rendszerét, amely sok ponton érintkezik a jozefinista felfogással: Hontheim a nemzeti püspöki karokat önálló, független irányító szervezetekként írja le, s ezek az uralkodókkal működnének együtt, nem Rómával. – A kései janzenizmus sok híve szintén ezt az elképzelést támogatta. A híres mű második, bővített kiadása a Ráday Könyvtár anyagában:

De statu ecclesiae... Editio altera. 1. tom. Bullioni, Apud Guillelmum Evrardi, 1765; 2-4. tom. Francofurti–Lipsiae, ny.n. 1770–1773 (0-3676)

Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

További kapcsolódó irodalom:

Justinus Febronius abbreviatus et emendatus, id est De statu ecclesiae tractatus ex sacra Scriptura, traditione et melioris notae catholicis scriptoribus adornatus... Coloniae–Francofurti, ny.n. 1777. (0-3713)

Principia juris publici ecclesiastici catholicorum, ad statum Germaniae accomodata... Venetiis, Apud Jo. Pasquali, 1767. (0-3039)

Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

JENICHEN, Gottlob: Historia Spinozismi Leenhofiani publica in Belgio auctoritate novissime damnati... Lipsiae, Sumpt. Jo. Herebordi Klosii, 1707. (0-1576 Koll. 3.)

Jenichent Zolnai Béla a protestáns janzenisták között említi (i.m. 37. p.). A könyvtárban még megtalálható a következő műve:

Indices generales et observationes selectae in Augustini de Leyser meditationum ad pandectas volumina novem. Lipsiae–Guelpherbyti, Meisner, 1748. (0-2246)

Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

[KELEMEN, XIV. pápa] XIV. Kelemen pápáról, Lorenzo Ganganelliről esett szó Verseghy Ferenc könyvtárának ismertetésében. A Ráday Könyvtárban a következő művei találhatóak meg:

Lettres intéressantes du pape Clément XIV. Paris–Liege, chez J.F. Bassompierre, 1776. 2 tome. (0-2569)

Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

Lettres... avec des discours, panégyrique et autres pieces intéressantes... Paris–Liege, Plomteux, 1777. 3 tome. (0-5858)

A jezsuita rendet feloszlató brévével kapcsolatban:

Sensa Romanorum pontificum Clementis XIV., praedecessorum, cum animadversionibus circa ejusdem breve datum 21. julii 1773. Amstedolami, Apud Gerardum Tielenburg, 1776. (0-4514)

KEMPIS, Thomas: De imitando Christo libri tres. Sebastianus Castellio Latinitate puriore donavit. Accedit liber quartus de sacramento vulgo inscriptus. Nunc denuo ed. Matthias Belius, qui etiam de genuino eoque evangelico imitationis Christi principio praefatus est. Lipsiae, Apud Samuelem Beni. Waltherum, 1725. (0-4027)

A Kempis Tamás könyvében ábrázolt kegyesség kedvelt volt a janzenisták körében. Természetesen Kempist sok irányzat kedvelte, többek között a pietisták is. Ezt a példányt Bél Mátyás evangélikus tudós ajándékozta Ráday Pálnak. Possessor-bejegyzés: „Ex libris Pauli Ráday mpp.” – A könyvtárban Pázmány Péter magyar fordításában is megvan (1738-as kiadás, 0-3931).

MABILLON, Jean: De re diplomatica libri sex... Lutetiae-Parisiorum, Robustel, 1709. – Librorum de re diplomatica supplementum... Lutetiae-Parisiorum, Sumpt. Caroli Robustel, 1704. (0-1365)

Jean Mabillon (1632–1707) bencés tudós volt, aki rendtörténeti műveivel tűnt ki. Összeállította a rend szentjeinek aktáit is, fenti műve pedig az egyházi diplomácia kézikönyve. Mabillon ismerte Jansenius könyvét, és kitűnőnek találta, de az irányzathoz nem csatlakozott. Ráday Gedeon könyvtárában megtalálható még a következő műve:

Iter Germanicum et Io. Launoii De scholis celebribus a Carolo M. ... in occidente instauratis liber. Accedunt Parisiensis de doctrina pronuncians, et veteres formulae protestantionum Romae a pontificibus in Parisiensi et quibusdam aliis academis a doctoribus fieri solitatum. Hamburgi, sumpt. Christiani Liebezeit, 1717. (0-4114)

MARTINI, Karl Anton von: De lege naturali positiones in usum auditorii Vindobonensis. Viennae, Kurzböck, 1772. (0-3606)

Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

Martini személyéről korábban esett szó. További műve:

Ordo historiae iuris civilis. Ed. 4. Viennae, Typ. Joan. Thom. Trattner, 1779. (0-3421)

Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

MURATORI, Lodovico Antonio: Anecdota Graeca quae ex mss. codicibus, nunc primum eruit, Latino donat... Patavii, Apud Joannem Manfre, 1709. (0-706)

Lodovico Antonio Muratori (1672–1750) személyét a kriptojanzenisták közé sorolják, mivel hivatalosan elfogadta az Unigenitus bullát és elítélte Pascal Vidéki Leveleit is. Ő maga nem került indexre, de egész életében janzenizmussal gyanúsították. Nem alaptalanul, amint Zolnai Béla jellemzéséből kiderül: „A Mária–kultusz ellen ő személyesíti meg a reakciót... kétségbevonva több jámbor csoda hitelét... A katholikus irodalom és tudomány számára több szabadságot követel. A rebellis Pietro Tamburinivel, a páviai janzenizmus fejével, baráti levelezést folytat. ... Ifjú éveiben az augusztinista Enrico Noris lelkes híve, öreg korában titkos ellensége a jezsuitáknak. ... A morálban rigorista. Világnézetében a predesztináció felé hajlik, a tudomány és a vallás szétválasztásáért harcol, kétségbevonva az Egyház illetékességét a hit dolgain kívül.” (i.m. 76–77. pp.)

A Ráday Könyvtárban sok műve megtalálható, betűrendben a következőek:

Anecdota, quae ex Ambrosianae bibliothecae codicibus nunc primum eruit... 1-2. tom. Mediolani, Typ. Josephi Pandulsi Malatestae, 1697-1698. - 3-4. tom. Patavii, Manfre, 1713. (0-4740)

Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

Antiquitates Italicae medii aevi, sive dissertationes de moribus, ritibus, religione, regimine... Italici populi... Additis etiam mummis, chronicis, aliisque monumentis... Mediolani, Typ. Soc. Palatinae, 1738–1742. 1-6. tom. (0-1280)

Aukciós katalógusra utaló bejegyzéssel.

[Lamindus Pritanius álnéven]: De ingeniorum moderatione in religionis negotio, ubi quae jura, quae Frena futura sint homini christiano in inquirenda et tradenda veritate, obstenditur: et sanctus Augustinus vindicatur a multiplici censura Joannis Phereponi. Ed. 3. Venetiis, Typ. Joannis Baptistae Pasquali, 1741. (0-704 Koll. 1.)

Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

[Antonius Lampridius álnéven]: De superstitione vitanda, sive censura voti sanguinarii in hominem immaculatae conceptionis deiparae emissi... Mediolani, ny.n. 1742. (0-704). – Egy másik kiadásban: Mediolani, ny.n. 1762. (0-703 Koll. 1.)

Mindkét kiadásban Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

[Ferdinandus Valdesius álnéven]: Epistolae, sive appendix ad librum Antonii Lampridii de superstitione vitanda... Mediolani, ny.n. 1743. (0-704 Koll. 2.). – Egy másik kiadásban: Mediolani, ny.n. 1766. (0-703 Koll. 2.)

Rerum Italicarum scriptores... quorum potissima pars... ex Ambrosianae, Estensis aliarumque... bibliothecarum codicibus... -- collegit. Mediolani, Typ. Soc. Palatinae, 1723–1738. 1-24. tom. (0-1279)

Aukciós katalógusra utaló bejegyzéssel.

NATALIS, Alexander: Historia ecclesiastica Veteris Novique Testamenti... in ... dissertationes historicae, chronologicae, criticae, dogmaticae. Venetiis, sumpt. Societatis, 1771. 1-18. tom. (0-762)

A dominikánus Alexander Natalis (Alexandre Noël, 1639–1724) nagy tudású, elismert egyháztörténész volt. Az Unigenitus bullát nem fogadta el; az egyetemes zsinat felsőbbségét vallotta. Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

PLUCHE, Noel Antoine: Histoire du ciel. Consideré selon les idées des poetes, des philosophes et de Moise. A Paris, chez la Veuve Estienne, 1739. 2 tome. (0-4193)

A természettudós Pluche személyét a janzenisták barátai közé számítják. Következő művében a természet bemutatásával is Isten teremtő munkáját dicsőíti:

Le spectacle de nature ou entretiens sur les particularités de l'histoire naturelle. Francfort–Liege–Bruxelles, J.F. Bassompierre – J. van den Berghen, 1752. 1-7. tome. Kiegészítő, 8. kötet: Ce qui regardé l'homme en societé avec Dieu. 1-2. part. Paris, Estienne, 1752. (0-4147)

RAUTENSTRAUCH, Johann: Abfertigung der im von Kurzböckischen Verlag erschienenen Riedelischen Kritik der Biographe Marien Theresiens. Wien, ny.n. 1780. (0-2703)

Rautenstrauch személyéről és műveiről szintén esett szó dolgozatom első részében. A fenti Mária Terézia–életrajz kiegészítésen kívül még a következő művei találhatók meg a Ráday Könyvtárban:

Biographie Marien Theresiens, Wien–Pressburg, in Verl. bey Anton Löwe, 1780. (0-2703)

Jesuitengift wie es unter Clemens XIII. entdeckt, unter Clemens XIV. unterdrückt und unter Pius VI. noch fortschleicht, oder der Jesuit in fünferlei Gestalten allen Christen zur Warnung... Philadelphia, ny.n. 1784. (0-2558)

A jezsuita rend végleges felszámolását sürgető névtelen röpirat. (Lehetséges, hogy nem Johann, hanem Stefan Rautenstrauch műve.)

Traum von einem Hirtenbrief... Wien, Sebastian Hartel, 1782. (0-5552)

Unwahrscheinlichkeiten. Aufgelöst durch passende Anmerkungen. Freiburg, ny.n. 1785. (0-3075)

Lehetséges, hogy Stefan Rautenstrauch műve.

Über das Betragen der Bischöffe in den k.k. Staaten, in Rücksicht der landesherrlichen Verfügungen in geistlichen Sachen. Wien, bey Sebastian Hartel, 1782. (0-5844 Koll. 4.)

[RICHTER, Joseph]: Kaiser Josephs Gebetbuch. Wien, bey Joseph Hraschanzky, 1787. (0-5308)

József császár fiktív imádságoskönyve, amelyben az uralkodó megmagyarázza egyházi rendeleteinek értelmét. Magyar fordítása is van (ld. később).

RIEGGER, Paul Joseph: Institutiones iurisprudentiae ecclesiasticae. Vindobonae, Ioan. Thomas Trattnern, 1770–1771. 1-3. pars. (0-5477)

Rieggert a szakirodalom a rigorózus bécsi egyházjogászok közé számítja. Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

További műve a Ráday Könyvtár anyagában:

Specimen corporis juris ecclesiastici inclyti Regni Hungariae et partium eidem adnexarum... Vindobonae, Ioan. Thomas Trattnern, 1768–1773. 1-2. pars. (0-3799)

Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

ROLLIN, Charles: Anweisung wie man die freyen Künste lehren und lernen soll... Aus dem Französischen übers. von Johann Joachim Schwaben. Leipzig, Breitkopf, 1760. 2 Bd. (0-4627)

Charles Rollin kapcsolatban állt a janzenistákkal, és a 18. században kedvelt fiziko–teológiai irodalmat művelte. Jelentős pedagógus, fenti műve is módszertani jellegű. További művei:

De la maniere d'enseigner et d'étudier des belles lettres, Paris, chez la Veuve Estienne et Fils, 1741. 1-4. tome. (0-2167)

Létezik magyar fordítása is, ld. később. A janzenista felfogású pedagógia körébe tartozik.

Histoire ancienne des Egyptiens, des Carthaginos, des Assyriens, des Babyloniens, des Medes et des Perses, des Macedonies, des Grecs. Paris, chez la Veuve Estienne et Fils, 1748–1756. 1-13. tome. (0-588)

Rollin nagyszabású antik világtörténeti sorozata.

Histoire romaine depuis la fondation de Rome jusqu'a la bataille d'Actium... Paris, chez la Veuve Estienne et Fils, 1741–1748. 1-9. tome. (0-589)

Az előző világtörténeti sorozat folytatása.

SÉVIGNÉ, Madame de [Marie de Rabutin Chantal]: Lettres de Madame de la Marquise De Dévigné, a Madame la Comtesse de Gringan, sa fille. Amsterdam, La compagnie, 1766- 1-8. tome (0-2080)

Madame Sévigné levelei fontos adalékokat szolgáltatnak a janzenizmus történetéhez. A levelek beszámolnak minden jelentős párizsi eseményről; ráadásul egy időben – a Pax Clementina korszakában – Madame Sévigné is rajongó híve lett az irányzatnak. A hatás persze nem tartott sokáig.

[SONNENFELS, Joseph von]: Briefe über die wienerische Schaubühne. Aus dem Französischen übers. -- . 1-12. Stück. Wien, Kurtzböck, 1768. 2 Bd. (0-2125)

Sonnenfels (1732–1817) személyét olykor a bécsi janzenisták sorában említik (vö. Meszlényi i.m. p. 364), de nagyobb valószínűséggel tekinthető a bécsi jozefinista politika egyik kulcsemberének. Igen sokoldalú munkásságot folytatott; fenti műve a bécsi színház művészeti és szervezeti problémáit tárgyalja. Sok könyve megtalálható a Ráday Könyvtár anyagában, betűrendben a következők:

Erste Vorlesung in diesem akademischen Jahrgange. Hrsg. von Joseph von Retzer. Wien, Kurzböck, 1782. (0-6032)

Sonnenfels létre kívánt hozni egy német nyelvpártoló társaságot, amelyet akadémiává fejlesztett volna. A társaság létrejött, de akadémia nem vált belőle.

Gesammelte Schriften. Wien, Baumeister, 1783–1786. 1-9. Bd. (0-4998)

Valamennyi kötetben megcsonkított előzéklap található (valószínűleg kivágott possessor-bejegyzés). Ugyancsak valamennyi kötet tartalmazza a következő bejegyzést: „H. 4. Nov. 1807” – ami arra utal, hogy a mű vagy későbbi beszerzés, vagy nem volt a Ráday Könyvtár eredeti darabja.

Grundsätze der Polizey, Handlung und Finanzwissenschaft. Wien, Kurtzböck, 1768–1776. 1-3. Theil (0-3054)

A jozefinista állam- és pénzügyi elmélet kidolgozása. Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

Der Mann ohne Urtheil in der neuen Regierung. Wien, Trattner, 1765–1767. 1-3. Bd. (0-2173); további kötetei: 4-5. Bd. Wien, Hartl, 1781. (1–12214V)

Politische Abhandlungen. Wien, Kurtzböck, 1777. (0-3053)

Sonnenfels 1763-tól a bécsi egyetem közgazdaságtani professzora volt; elmélete szerint a közigazgatás és a gazdaság határozza meg a politikai lehetőségeket. Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

Saetze aus der Polizey–Handlungs- und Finanzwissenschaft. 2. Theil: Enthaltend die Handlungswissenschaft. Wien, Druck Trattner, 1769. (0-5485)

A Grundsätze der Polizey, Handlung und Finanzwissenschaft második kötete.

Theresie und Eleonore. Eine Wochenschrift. Leipzig, Hilscher, 1769. (0-3155)

A Der Mann ohne Urtheil c. periodikummal együtt Sonnenfels szépirodalmi, nyelvművelő tevékenységének terméke.

Über die Liebe des Vaterlandes. – Sätze aus den politischen Wissenschaften. Wien, Kurzbeck, 1771. (0-6163)

A patriotizmus fontos alkotóeleme volt Sonnenfels politikai felfogásának. Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével a címlapon (G.R.)

VAN SWIETEN, Gerhard: Commentaria in Hermanni Boerhaave aphorismos de cognoscendis et curandis morbis. Lugduni Batavorum, Apud Johannem et Hermannum Verbeek, 1766–1770. 1-5. tom. (0-2295)

Van Swieten (1700–1772) Mária Terézia orvosa, az udvari könyvtár igazgatója volt. A németalföldi származású Van Swieten Louvain-ben és Leydenben tanult; Boerhaave módszereit követte. Jól ismerte a janzenista irányzatot és annak történetét; egyértelműen rokonszenvezett vele. Többen őt tekintik a bécsi janzenista kör megalapítójának; más kutatók ezt cáfolják. Ráday Gedeon monogramos possessor-bejegyzésével (G.R.)

Végül a harmadik csoportban a magyar vonatkozású állományegység következik:

FESSLER Ignaz Aurel: Abälard und Heloisa. Berlin, ny.n. 1807. 1-2. Theil. (0-5724)

Fessler Ignaz Aurel (1756–1839) születése révén hagyományosan magyar szerzőként szerepel, noha kizárólag német nyelven írt. Fiatal éveit Magyarországon töltötte, Győrben és Pozsonyban tanult, majd a besnyői kapucinus kolostorban időzött. 1779-ben Bécsbe települt, és ebben a korszakában – döntően olvasmányélményei alapján – meggyőződéses janzenista lett. Pár évvel később a felvilágosodás híve, szabadkőműves; a 19. század elején azonban – ekkor már Berlinben él – ismét visszatér a janzenizmushoz; de egyre inkább valamilyen meghatározhatatlan misztika felé hajlik. Végeredményben egész életében sodródott eszmék, országok és magánéleti válságok közepette – sok hányattatás után Szentpéterváron halt meg, mint az orosz evangélikus egyház szuperintendense. Életrajzát maga írta meg Rückblicke címen, 1824-ben. Zolnai Béla hosszú fejezetben méltatja pályáját (pp. 73–85.); Koszó János monográfiát írt róla (Fessler Ignác Aurél, Bp. 1923).

Fenti regénye középpontjában Abälard megtérése áll. További művei a Ráday Könyvtár anyagában:

Aristides und Themistocles, Berlin, Maurer, 1792. 1-2. Theil. (0-3675)

Marc–Aurel. Breslau, Korn, 1790–1791. 1-3. Theil. (0-3466); 4. Theil (1792) (0-6137)

A keresztényüldözésekről szóló regény.

GALAMBOS Mihály: Hieronimus Josef [Colloredo] ... Pásztori levele. Ford. -- . Pozsony, Wéber ny. 1787. (0-6445)

Galambos Mihály (V1789) református lelkész, a nagyenyedi kollégium professzora volt. Tanulmányait külföldön, Odera-Frankfurtban végezte. Colloredo híres pásztorlevelét annyira fontosnak tartotta – a protestánsok szempontjából is – hogy lefordította.

[HORVÁTH Mihály]: Introductio ad historiam Ungariae critico-politicam. Viennae, Ghelen, 1770. (0-3079)

Horváth Mihály (1728–1810) még a jezsuita rend feloszlatása előtt kilépett a rendből. 1774-től a budai egyetem tanára volt, a pastoralis előadója. Meszlényi Antal a janzenista felfogású magyar papok között említi (i.m. p. 372).

KOVÁTS József, Háló: A vallás, avagy az iffjabb Racinnek a vallásról irott munkája. Szabadabb versekbe foglalván kiadta -- . Komárom, Weinmüller, 1798. (2-19829V)

Louis Racine (1692–1763) poémája (La Religion) a janzenista hitfelfogás költői megfogalmazása. [9] A fordító Háló Kovács József szintén református lelkész volt. Létezik azonban egy kortárs katolikus fordítás is, P. Szentgyörgyi Gelérd műve, aki Józan elmélkedés a Religióról... címmel prózafordítást adott ki 1795-ben. Szentgyörgyi pálos szerzetes volt a rend feloszlatásáig, később házi nevelő lett. Jóval később ismét egy katolikus plébános, Répássy János (1844– ?) jelentette meg magyarul Louis Racine másik költeményét, a La Grâce-t (Az egély... Eger, 1869).

LACZKOVICS János: A Jesus-társaságbeli szerzeteseinek Khinából való ki-üzettetése. Ford. -- . Róma, ny.n. 1791. (0-5976)

A Martinovics-ügybe keveredett és emiatt kivégzett Laczkovics János (1750–1795) minden hittől, kegyességtől elfordult. Személyes sérelmei fordították szembe az uralkodóházzal (1790-ig testőrkapitány volt) és az egyházzal. Indulatait részben saját, politikai jellegű írásaiban, részben pamflet-fordításaiban jelenítette meg. A fenti röpirat Stefan Rautenstrauch műve, aki leginkább a jezsuita-ellenességben osztozott a janzenistákkal, bár őt is a bécsi janzenisták közé sorolják. Maga a téma a hosszan elhúzódó rítus–vita záróakkordja: Róma szigorú irányelveket írt elő a Távol–Keleten működő misszionáriusoknak, s válaszul Kína kitiltotta őket területéről.

MURATORI, Lodovico Antonio: Britanius Lamindus, avagy Muratorius Lajos Antal A keresztény embernek valóságos áhitatosságáról költ munkája... Eger, Bauer, 1763. (0-3794)

A névtelen fordítás Muratori 1723-ban kiadott híres művét, a Della caritate christiana gondolatait tolmácsolja. Muratori minden vitatott nézete megtalálható benne, de óvatos fogalmazásban. A valóságos hit alapköve Isten szeretete, maga a hit kegyelem; szeretet nélkül minden erőfeszítés hiábavaló – ezek ortodox állítások, ám egyben a janzenisták legkedveltebb hivatkozási alapjai. A további gondolatok erőteljesebb kritikát tartalmaznak: a templomok túl hivalkodóak, feleslegesen cifrák; a szegények gondozását nem végzik elég odaszánással; az egyháznak le kellene mondania vagyonáról és visszatérnie az őskeresztény idők erkölcsiségéhez. Egészében véve Muratori könyve gyakorlatias, reformokat sürgető. A felvilágosodás emberbarát és racionális szelleme elegyedik benne a janzenizmus elveivel.

1776-ban Gálfalvi Ózdi Ferenc a névtelen fordításról nem tudva, saját fordítást tett közzé.

[RICHTER, Joseph]: Josef tsászár imádságos könyve. Németből fordíttatott. Pozsony, Landerer, 1787. (0-4915)

A korábban már redetiben is említett fiktív imádságoskönyv névtelen fordítása. A vékony kis kötet tizenegy elmélkedő imádságot tartalmaz, amelyek többsége II. József nevezetes rendelkezéseivel áll összefüggésben: a szerzetesrendek feloszlatásáról; a türelmi rendelet kibocsátásáról; a pápalátogatás alkalmáról; a támadó röpiratokkal kapcsolatban. Természetesen mindegyik imádság az uralkodó döntéseinek mélyebb és személyes okairól szól. A szöveg erősen Róma- és klérusellenes, ami egyébként nem ellentétes az uralkodó valóságos felfogásával. A megemlített politikai tanácsadók, a főnemesség prominens képviselői sem pozitív értelemben szerepelnek. A fiktív önvallomás szerint az uralkodó magányos ember, aki buzgó hittel Istentől várja a vezetést és a világosságot; és nagy értéket tulajdonít a népnek (általánosságban), a szorgalomnak, a mértékletességnek, az egyszerűségnek. Uralkodói vezérelve a béke biztosítása, a birodalom országainak boldogulása, a köz hasznának előmozdítása. Valójában ez a jellemzés egybevág mindazzal, amit II. Józsefről tudunk, és ilyenformán a fiktív könyvet ő maga is írhatta volna. – A fordító nyelvhasználata és az egész kötet tendenciája azt valószínűsíti, hogy protestáns átültetésről van szó.

[SZŐNYI Benjámin] Charles Rollin: Gyermekek fisikája, avagy olly szép és hasznos tudomány sengéje, mellyben... meg-mutattatik, mint kellessék szoktatni a gyermekeket... kegyes elmélkedésekre és az azokban nyilván való isteni böltsességet és hatalmat... tsudáltatni. Ford. és maga egy néhány kegyes elmélkedésével meg szaporította Szőnyi Benjámin. Pozsony, Landerer, 1774. (0-3040)

Rollin művéről esett szó az előző csoportosításban. A fordítást részletesen bemutatja Vörös Imre idézett művében (pp. 60–67). Szőnyi Benjámin is református lelkész volt; vallásos költészete jelentős.

SZVORÉNYI Mihály József: Causa religionis contra libertinos defensa. Budae, Typ. Univ., 1779. (0-689)

Szvorényi Mihály József (1750–1814) Bécsben végezte el a teológiát, majd több magyar szemináriumban tanított. Fenti műve hitvédő írásai közé tartozik; írt egyházjogi, egyházpolitikai és egyháztörténeti műveket is. Hermann Egyed a janzenista szimpatizánsok közé sorolja (i.m. 372. p.). További műve a Ráday Könyvtár anyagában:

Idea encyclopaediae theologicae secundum Vindobonensem studii theologici reformationem proposita. Viennae–Zagrabiae, Trattner, 1785. (0-5550)

VIZER Ádám: Hermeneutica sacra Novi Testamenti in tres partes divisa, quibus praemittur prolegomenon. 1 pars. ... Budae–Pestini, Weingand–Köpf, 1784. – 2-3. pars. ... Posonii, Weber, 1784–1785. (0-5103)

Vizer Ádám János (1743–1803) pécsi kanonok hermeneutikai tankönyve. Idős korában a Klimo–könyvtár vezetője volt. Hermann Egyed őt is janzenista szimpátiával gyanúsítja, de erre semmilyen bizonyíték nincs. A Boldogságos Szűz tiszteletére írt műve éppen az ellenkezőjére utal.

A Ráday család könyvtára tehát számos elsődleges janzenista művet tartalmazott, bár a két legfontosabb könyv – az Augustinus és a Fréquente communion – nem volt meg benne (az Augustinus esetében szinte bizonyos, hogy a beszerzés nehézsége, a mű tiltott volta miatt).

A nehézségek ellenére Ráday Gedeon beszerezte Quesnel Újszövetség–kommentárját (ami szintén indexen szerepelt); Arnauld Logicáját; Pascal valamennyi vallásfilozófiai, illetve polemikus írását.

Számos nagy egyháztörténeti összefoglalás, és különösen Leydecker tematikus kötete bőséges információt nyújtott a janzenizmusról (idézetekkel és irodalmi hivatkozásokkal).

A janzenizmussal érintkező művek csoportjában szembeszökő a sok (katolikus) egyháztörténet, amelyek mind támadott vagy vitatott munkák voltak. A század két jelentős pápája, XIV. Benedek és XIV. Kelemen egy protestáns magánkönyvtárhoz viszonyítva meglepően sok kötettel szerepel. A jozefinista egyházpolitikára vonatkozó irodalom jelenléte természetes, sőt személyes családi érintettségről is lehet beszélni: Ráday Gedeon fia, ifjabb Gedeon részt vett a türelmi rendelet előkészítő munkájában.

A magyar irodalomból szigorúan véve csupán Fessler, Galambos Mihály Colloredo-fordítása, Háló Kováts József Racine-fordítása, a Muratori-fordítás és Szőnyi Benjámin Rollin-átültetése hozható kapcsolatba janzenista felfogás közvetítésével. A Bécsben tanult és később Magyarországon tevékenykedő teológiai tanárok latin nyelvű munkássága csupán egy szűkebb kört érintett, és az ő „janzenizmusuk” igazolása még további bizonyítékokat igényelne.

[1] Az Augustinus tartalmának bővebb (magyar nyelvű) ismertetését ld.: Czakó Jenő: A janzenizmus, Cegléd, Szerző, 1943. pp. 55–68. A könyv függelékben közli az Augustinus részletes tartalomjegyzékét is.

[2] Itt burkoltan a skolasztikus (és általában a spekulatív) teológiát támadja Jansenius. Nézete a szív igazságáról egybecseng Pascal későbbi gondolataival.

[3] Idézi Zolnai Béla: Ungarn und die Erforschung des Jansenismus, Berlin, Akademie Verl., 1959, 156.

[4] A 19. század első felében a család tagjai már nem gyarapították számottevően a könyvtárat.

[5] Ráday Pál könyvgyűjtéséről ld.: Borvölgyi Györgyi: Ráday Pál könyvtára. (Kézirat; Ráday Gyűjtemény Kézirattár).

[6] Vö. Egy erdélyi gróf a felvilágosult Európában. Teleki József utazásai 1759–1761. Sajtó alá rend., bevezető tanulmány, jegyz. Tolnai Gábor. Bp. Akad. K., 1987. (Régi Magyar Prózai Emlékek 7.)

[7] Ez azonban igaz valamennyi 18. századi magyar magánkönyvtárra.

[8] Ez utóbbi feltételezést erősíti, hogy számos "Kármán András" possessor-bejegyzésű kötetről van tudomásunk a Ráday Könyvtár anyagában, de közöttük több kötetben található 19. századi possessor-bejegyzés is.

[9] Részletes ismertetése: Berecz Ágnes: A kései janzenizmus és hatása Magyarországon. Louis Racine vallásbölcseleti poémája és a magyar fordítás; Magyar Könyvszemle 1993, pp. 279–291.